Hubble segített mérni a kvazárok kozmikus szökőárának energiáját

A leginkább titokzatos űrobjektumok kvazárokhatalmas energiatartalékkal bír a szupermasszív fekete lyukak miatt, és ezek a legszembetűnőbb csillagászati ​​tárgyak az Univerzum megfigyelhető részében. A kvazárok fényessége bizonyos esetekben meghaladja a galaxisok ragyogását, amelyben vannak.

A tudósok csillagászok megkíséreltek tanulmányoznia legnagyobb kvazárok energiaértékei, a Hubble Űrtávcső képességeinek felhasználásával. Ennek eredményeként azt találták, hogy a kvazárok viselkedése hasonló az energiaszinthez, amely hatalmas sebességgel halad meg, ha meghaladja a 70 millió km / h sebességet. A kozmikus szökőár folyamata egy hatalmas anyagtömeg átadásával történik, amely meghaladja a száz napenergiát.

Kvazárok akkor fordulnak elő, amikor szupermasszíva fekete lyukak elnyelik az anyagot a környező galaxisokból, és az anyag fúvókáit dobják ki. Melegítik a környező tér anyagát is, és olyan túlmelegedett akkumulációs tárcsákat hoznak létre, amelyek mágneses és sugárzási nyomás hatására kozmikus "szeleket" hoznak létre.

A világűrben lévő szökőár energiájának mérési nehézségeabban rejlik, hogy a legközelebbi kvazárok 10 milliárd fényév távolságra vannak. Ennek a problémának a megoldása csak akkor lehetséges, ha a Hubble Űrtávcső műszaki erejét kihasználják.

A csillagászok megvizsgálták a legmagasabb minőségeta látható spektrumban található távcsővel készített, a legerősebb energiaszakadásokat feltáró fényképeket a látható spektrumban. A kvazár szélsebességének mérésére a tudósok egy Hubble műszert használtak, az úgynevezett kozmikus forrás spektrográfust (COS), hogy felmérjék a kvazárokból származó patakok Doppler-eltolódását.

Összesen 13 kvazár adatait vizsgálták meg. Néhányuk kozmikus szeleket hozott létre, amelyek a fénysebesség több százalékának megfelelő sebességgel mozogtak. Egy kvazár szél óriási gyorsulással generált, a kezdeti 70 millió km / h sebességről 74 millió km / h-ra, mindössze három megfigyelési év alatt.

A kozmikus szökőár minden évben mozgatja az ügyettöbb száz napenergia tömeg. A tudósok szerint a kozmikus áramlások energiája több százszor nagyobb, mint a Tejút galaxis teljes fényereje. Az óriási fénykibocsátást összehasonlíthatjuk a galaxisban szétszórt karácsonyfák ragyogásával.