A DNS-elemzés kimutatta, hogy a mamutok időnként dühbe gurultak

Általában a fosszilis állatok csontjaiból, tudósokkinyerjük az ősi állatok DNS-ét. A genetikai anyag azonban nem az egyetlen molekula, amely a gerincesek csontjaiban található. Más biológiai molekulákat is tartalmaznak, például szteroid hormonokat. Igaz, a tudósok az utolsó pillanatig nem tudták, milyen következtetéseket lehet levonni a csontok hormontartalmából, mert idővel kimosódhatnak a csontokból, és idővel maguktól is elpusztulhatnak. Ezért első pillantásra a csontokban található szteroid hormonból csak az a következtetés vonható le, hogy azok az állatban szintetizálódtak. Egy nemzetközi kutatócsoport nemrégiben végzett tanulmányából azonban kiderült, hogy a csonthormonok sokkal informatívabbak lehetnek, mint azt korábban gondolták. Ebben a tanulmányban a tudósok még a hím mamutok viselkedéséről is tudtak valamit.

A tudósok azt találták, hogy a hím mamutok időnként elefánt veszettségben szenvedtek

Mi az elefánt veszettség

Az új tanulmányban a szerzők összehasonlítottáka tesztoszteron tartalma egy modern hím afrikai elefánt agyarában és tesztoszteron tartalma két mamut agyarában - nőstény és hím Egykor ezek az állatok Szibériában éltek. A tudósok azt akarták kideríteni, hogy a hím mamutoknak vannak-e olyan tesztoszterontüskék, mint a modern hím elefántoknál. Az ilyen kitöréseket elefánt veszettségnek vagy mustnak nevezik.

Az elefánt veszettség természetesen nemvírusos betegség. Szigorúan véve ez egyáltalán nem betegség, hanem egy speciális állapot, amely a hím elefántoknál jelentkezik a tesztoszteron erős felszabadulása következtében, amelynek szintje megtízszereződik a vérben. Ennek eredményeként ebben a pillanatban még egy nyugodt elefánt is rendkívül agresszívvé és veszélyessé válik. Megtámadhat egy személyt vagy más állatokat, beleértve a társait, azaz az elefántokat.

Elefánt veszettség, bár nem mindig ugyanaz, mintivarzás a nőstényben, de ha ez megtörténik, az utódok valószínűsége drámaian megnő. A helyzet az, hogy a hímek a must alatt vonzzák a nőstényeket, ugyanakkor elriasztják a többi hímet. Elmondhatjuk, hogy ily módon az evolúció gondoskodott a hím elefántok szaporodási hatékonyságáról, akárcsak a rovaroknál. Korábban azt mondtuk, hogy egyes fajoknál a hímek ugyanebből a célból elaltatják vagy akár megvakítják a nőstényeket.

Az elefánt veszettség időszakában az elefántok veszélyessé válnak az emberekre és a környező állatokra.

A tesztoszteron, mint néhány más szteroida hormonok (élettanilag aktív anyagok csoportja, amelyek a létfontosságú folyamatokat szabályozzák) állatokban és emberekben a fogdentinben rakódnak le. Az elefántok esetében azonban az agyarak elemzésével is kimutatható a hormontöbblet. Igaz, az agyarmintát nem a felszínről, hanem belülről kell venni. A tény az, hogy az agyarak, mint a fatörzsek, rétegesen nőnek. Minden réteg megfelel az állat életének egy bizonyos időszakának. Ennek megfelelően a megnövekedett szteroid hormon tartalma az elefánt veszettség időszakában megnövekedett rétegben található.

Azt kell mondani, hogy agyar elemzést végezzena hormonok tartalma nem ilyen egyszerű, hiszen sok más anyagot is tartalmaznak. Vagyis nehéz azonosítani a kívánt hormont. Egy nemrégiben készült tanulmányban azonban a tudósoknak mégis sikerült ezt megtenniük.

Tesztoszteron tüskék találhatók a hím mamut agyarában

A mamutoknál elefánt veszettség rohamok voltak

A csapat egy elefánt agyarat vizsgált meg, amelyegy felnőtt férfié volt, aki 40 évig élt. 1963-ban az állatot megölték, vagyis az agyara már elég öreg volt. A tudósok azonban képesek voltak azonosítani azokat a rétegeket, amelyek a tesztoszteron felrobbanását jelezték.

Ami a hím mamutot illeti, a 33-40 közötti időszakban éltezer évvel ezelőtt. A tudósok azonban jellegzetes változásokat is találtak a tesztoszteronszintben. Ez azt sugallja, hogy a hím mamutoknál, akárcsak a modern elefántoknál, voltak olyan időszakok, amikor az elefánt veszettsége különösen veszélyes volt. Az 5500-6000 éves agyarú nősténynél viszont a tesztoszteron ingadozása jelentéktelen volt. Ezenkívül ennek a hormonnak a tartalma összességében jelentősen alacsonyabb volt. A kutatók erről a Nature című kiadványban számolnak be.

Kövesse a YANDEX.ZEN CSATORNÁNK linkjét. Rengeteg érdekes, izgalmas, a tudománynak szentelt anyagot készítettünk az Ön számára.

Általánosságban elmondható, hogy az elemzések eredményei meglehetősen jók voltakkiszámítható. Ebből arra következtethetünk, hogy a csontok hormontartalma valós képet mutat a hormonális háttérről akár több ezer évvel egy állat vagy akár egy ember halála után is. Ezért nagyon valószínű, hogy a paleontológusok hamarosan nemcsak az ősi maradványok DNS-ét, hanem a tesztoszteront is tanulmányozzák. A DNS azonban továbbra is lehetővé teszi, hogy több információhoz jusson. Emlékezzünk vissza, hogy a tudósok nemrég fedezték fel a DNS-t egy 30 000 éves medálon, amely nemcsak a tulajdonos nemét, hanem az etnikai hovatartozást is meghatározta.